Rajcsányi Bálint vallásossága és a na Mechovičke kápolna felépülése

A XIX. század elején a nadlányi plébánia három részleggel rendelkezett: Rajcsányban, Livinában és Apáti Livinában, mindhárom helyen templomok álltak. Chudó Lehota, mely régebben a nadlányi plébániához tartozott, a Sissói templom és plébánia átszervezése után 1781-ben átkerült a sissói plébániához. A plébánia ősidők óta az esztergomi érsekség, a Nagyszombati vikariátus, a nyitrai archidiakonátus és a tapolcsányi dekanátus hatáskörébe tartozott. A tapolcsányi dekanátust 9 plébániahivatal alkotta: Bajna, Jác, Nyitrakoros, Nagy Vendég, Nadlány, Nyitraperjés, Sissó, Tapolcsány és Nyitra Szádok.

1802-ben megvalósult a nadlányi plébánia vizitációja, melyet Rudnay Sándor, az esztergomi érsek rendelt el. A rajcsányi templom patrónusa a Rajcsányi nemesi család, Boronkay István és Aponyi Antal volt. A községben 398 katolikus és 19 zsidó vallású ember élt. A vizitáció során, melyet az esztergomi kanonikus, Frantisek Kramer 1812-ben valósított meg, említik meg először a plébánia épületét, mely nyerstéglából épült, és zsindelytetővel volt lefedve. A Besztercebányáról származó nadlányi pap, Daniel Simonides, a művelt emberek közé tartozott. Szlovákul és németül beszélt, teológiát a bécsi Pazmaneumban tanult.

A templom felújítását Rajcsányi Bálint kezdte meg 1819-ben. A felújítás alatt eltávolították a gótikus elemeket, így egy egyhajós épület jött létre, melynek presbitériuma egy többszögletű térben végződött. Az átépített tornyot félkupola fedte. A hajó mennyezete boltívesből egyenessé vált.

A rajcsányi plébánia területén számos szobor állt, melyet a Rajcsányiak készíttettek. A már említett Nepomuki Szent János és Szent Bálint szobron kívül további kettő volt a faluban (Rajcsányi János kúriájával szemben), Pádovai Szent Antal (amely most valószínűleg a templomban van) és Szent József szobrai. A község mögötti mezőn (a Mechovičkára vezető út mellett) Rajcsányi János Szent Donát szobrot állíttatott. A királyi út mellett álló keresztet Rajcsányi Mária újíttatta fel. Rajcsányi Bálint, aki egyházi felügyelő is volt, a Nagyszombati vikariátussal kötött szerződés értelmében 12 évig használhatta a templomhoz tartozó négy földterületet (Holovska na winohradky, Kračina és Konča dilu Kračina) 33 arany bérleti díj fejében.

Az 1833-as vizitáció elsősorban a Mechovičkán épült kápolnát említi, melyet akkor „V údolí na Mechovicach”-nak hívtak. Rajcsányi Bálint építtette 1826-ban „ezen a csodálatos helyen”, ahogy az emléktábla jelzi, hogy teljesítse szülei kívánságát. A piéta szobor felújítása során igazolódott az 1826-os eredet. Rajcsányi Bálint saját alapjából (50 arany) 6%-ot különített el Mária dicsőségének megéneklésére (minden évben augusztus 15-én, az Égbementel ünnepén). A Mechovičkei misén elénekelt ének fejében járó juttatás az iskola rektorát is megillette. További adományok a templom felújítására 1827-ben Rajcsányi Jánostól, 1831-ben Daniel Simonides paptól (1000 arany), és Pavel Motesickýtől származtak. A templom istentiszteleti tárgyai egy ezüst, részben aranyozott szentségtartóval és egy újabb misekönyvvel gazdagodtak. 1833-ban 235 katolikus és 16 zsidó vallású ember élt Rajcsányban (a nadlányi plébániában összesen 944 katolikus és 61 zsidó). 1836-ban a hívők száma 366 katolikusra, és 31 zsidóra növekedett a községben.

Fájdalmas Szűz Mária szobra a Mechovičke kápolnában.

Az 1841-es áradások során a templom szentélye víz alá került és folyamatos felújításra szorult. A templom hajóját két, egymással szemben álló szobor gazdagította, az egyik Fájdalmas Szűz Máriát, a másik Nepomuki Szent Jánost ábrázolta, melyek előtt a hívek meghajlással fejezték ki tiszteletüket. A fa karzaton négy-manuálos orgona állt, melyet 1833-ban vettek Klátová Nová Vsiben 100 arany áráért (a szállítás öt aranyba került). A szentély előtt elhelyezkedő kriptát Rajcsányi Bálint 1826-ban újíttatta fel.

Rajcsányi Bálint alapítólevele a Mechovičke kápolnáról.

A hozzáépített kupolás toronyban három harang volt, a nagyok négy mázsa, a kisebbek másfél mázsa súlyúak voltak. A templom felszerelései között egy kis harangot is megemlítenek, mellyel a temetések idején harangoztak, egy baldachint, 3 színes miseruhát, valamint egy régi zarándok-zászlót (illetve az előző vizitációk során feljegyzett tárgyakat is megőrizték).

A na Mechovičke kápolnát a tapolcsányi esperes, Andrej Svidran szentelte föl 1841. augusztus 16-án, Szűz Mária Mennybemenetelének ünnepén. A kápolnához és felszereléséhez sok adományozó járult hozzá az alapokból (Rajcsányi Bálint, Daniel Simonides), dotációkból és az obligációs hozamokból (1837-ben 119 arany obligáció jutott a kápolnára, a kőkereszt és Szent Anna szobra Hőgyes Erzsébettől, Rajcsányi Bálint özvegyétől származik). A templomnak a stólapénzből is származtak bevételei. A kápolna belsejében oltár állt Szűz Mária és más szobrokkal.

Az új temető, melyet a papok a falun kívül alapítottak a királyi út mellett, kerítéssel és kapuval rendelkezett. A közepén bádogkereszt állt. A másik keresztet, melyet a királyi úton, Livinával szemben helyeztek el, Rajcsányi István özvegye, Mária készíttette. A harmadik, kőből készült kereszt a község mögött helyezkedett el, ugyancsak a királyi úton, Felső-Helbénnyel szemben. A keresztet Ján Blasko rajcsányi molnár készítette, aki a felújítási munkálatokra 25 aranyat hagyott. A számos szobor közül a község mögött a feljebb említett Szent Anna szobor állt, melyre az alapítvány 19 aranyat adott (a XX. század ötvenes éveiben szedték le), valamint a Szent Donát szobor állt (a Mechovička felé vezető út mellett). A faluban négy szobor volt (kettő, Nepomuki Szent Jánost és Szent Bálintot ábrázoló szobor a Rajcsányiak kúriájával szemben, mindkettőt az alapítvány segítségével újították fel, a másik kettő, Szent Józsefet és Páduai Szent Antalt ábrázoló szobor a Boronkay család örököseinek házával szemben), melyeket már a korábbi vizitációk során is megemlítettek. 1849-ben 326 katolikus és 25 zsidó vallású ember élt Rajcsányban (Livinában 28 zsidó).

A rajcsányi templomot 1852-ben építették át, majd 1902-ben felújították. Az első világháború elején, 1914-ben a rajcsányi Alojz Kamenický hozzálátott a harangok felújításához. Mindhárom harang (2db 100 kg-os 1834-ből és 1882-ből, egy 285 kg-os 1912-ből) a háborús rekviráció áldozatává vált. Már 1915. szeptember 3-án elszállították őket 4 Nadlányi, 3 Apáti livinai és 3 Livinai harang társaságában. A hívők csak a háború után néhány évvel gyülekezhettek újra istentiszteletre harangszó kíséretében.

A Mechovicke kápolna ma egy ismert katolikus zarándok hely. 

                                                        R.M.